A nem beszélés technikája:
„Bármit is mondasz, bumerángként fog visszaszállni hozzád”
Minden konfliktus a tudatlan fecsegő elme miatt keletkezik. Ahhoz, hogy ezt újból átéld, sok meditáció kell. Minden kiejtett szó félreértelmezhető lehet a másik számára. Bár a tudatlanságnak van közös vonása, tudatlanságon belül az emberek mégis félreértik egymást. Mindez azért van, mert nem figyelnek oda egymásra, csak felszínesen. Sok esetben tapasztalhatjuk azt, hogy ha valakihez beszélünk és odafigyelünk az illetőre, észrevehetjük, hogy egyáltalán nem is figyel arra, amit mondunk neki. Ahhoz, hogy odafigyeljünk a másikra, koncentrálnunk kell. Az összpontosítás által energiát bocsátunk ki és veszünk fel. Az összpontosítás mindig fáradékonysággal jár. Vagyis, ha az ember nem veszi észre, hogy a másik hozzá beszél, ez lehet a fáradtságtól, a koncentráció hiányától, vagy egyszerűen azért, mert nincs annyira kifejlődve, hogy megértse a másik mondanivalóját. Ha megfigyeljük az embereket és önmagunkat, észrevehetjük, hogy egy-egy információ közlése legalább kétszer elhangzik. Vannak olyan emberek, akik csak beszélnek és beszélnek. Megállás nélkül mondják mondanivalójukat, a sorrend nem számít, csak lejátsszák a felvett információt. Velük nem is lehet kommunikálni, de erről nem ők tehetnek. Ezek az emberek nagyon fárasztóak tudnak lenni, ha azonosulunk fecsegő elméjük gondolataival. Ez nem más, mint energiaelszívás. Azt tudjuk, hogy minden kommunikáció, amely két vagy több ember között zajlik le, energiacsere. Ha egy ember több embernek tart előadást, rengeteg energiát vesz fel és veszít is el közben. Mondanivalója által elveszíti az energiát, a többség ráirányuló figyelme által feltöltődik. A fáradékonyság azon múlik, hogy milyen energiaszinten van az illető. Ez vonatkozik a közönségre is, aki figyeli, vagy hallgatja. A koncentrálás, mint már írtam fáradékonysággal jár, és ezért sokan nem tudnak odafigyelni a mondanivalóra.
A fecsegő elmére visszatérve mindenkinek ajánlom, hogy üljön le és nézzen ki a fejéből fél órára. „Néz, mint Jenő a moziban” Hagyjuk, hadd menjenek a gondolatok, lehetőleg ne ragadjunk le mellettük. Meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy az elménk milyen tájakra visz el, bár mi nem is akartuk. Olyan ez, mintha sok kis filmet egymás után lejátszanánk, de nem kapcsolódik egyik sem a másikhoz. Ha kapcsolódik is valamilyen formában, eltér az első gondolatmenettől. Egyik percben talán még főztünk, a másikban már a munkahelyen vagyunk, a harmadikban talán már valahol nyaralunk, vagy azt halljuk, hogy mit beszéltünk két napja a szomszéd nénivel.
A gondolatok össze-vissza áramlanak az elménkben, nincs, aki irányítsa, rendszerezze azokat. Ezért van az, ha társaságban valamilyen téma felvetődik, a következő percben lehet, hogy már homlokegyenest másról van szó. A bennünk lévő gondolatsorok, elraktározott információk úgy jönnek elő, hogy nem is vagyunk tisztában azokkal. Így azok irányítanak bennünket, nem pedig mi irányítjuk azokat. Azért vannak félreértések, fejetlenség az emberi társadalomban, mert össze-vissza beszélnek, ahogy az információ előjön. „Ne szólj szám, nem fáj fejem”
|