Az ember a világmindenség tükörképe. Az emberiségnél azért van káosz, mert leragadtak a részleteknél.
Miért?,, Mert a szeretetet igazából nem ismerik. Ha ismernék, nem ilyen lenne a földi világ.
A körülöttünk lévő anyagok a természet, a végtelen tükörképei. Az ember a külső dolgokban keresi a boldogságot. Nem érti, és nem tudja hogy a külső dolgok éppen úgy a saját természet részei, de ezt másképp kezeli.
Az egész olyan, mint amikor valaki benn van a tengerben, és el kezdi maga felé hajtani a vizet, hogy több legyen neki. A tükör ott van előttünk, de mégsem látjuk meg önmagunkat. Mert minden, ami körülöttünk van, az önmagunk.
|