A boldogság nem a pálmafák közt a tengerparton van, hanem a szeretet szigetén, ami benned van.

Érdekes jelenség a vágyakozás, mert az emberek egy része a tengerpartra, pálmafákhoz, a semmittevésre vagy éppen az elfoglaltságra vágyakozik. A reklámok nagy része is azt sugallja, hogy boldog az ember, aki a pálmafák alatt pihen. Ott piheni ki a rohanó élet fáradalmait, vagy éppen elfárad, mert az utazások általában fárasztóak. Maga a hely, ahová érkezett, talán azért pihentet, mert kikerült a megszokott környezetből és mással foglalja el magát, illetve nem tesz semmit.

 A tengerparti pálmafás helyeknek is megvan a maga atmoszférája, kisugárzása. Főleg a tengernek van különleges hatása az emberekre. Nagy mennyiségben van az energiasűrűsödés, ami csaknem az egész embert alkotja. Maga a végtelen vízelem, nagy hatást gyakorol ránk. Közelebb kerülünk a végtelenhez. Akik elmennek a tengerparthoz, feltöltődnek, ha csak a visszautazással le nem merülnek. Magát a tengert nem vihetik magukkal, és amikor visszakerülnek a hétköznapok kerékvágásába, hiányolni fogják és vágyakozni fognak erre a feltöltődésre. A tengerparti népeknél, akik eleve a tengerparton laknak ez a feltöltődés bizonyos fokig állandó, szinte már megszokott. Mert ha elszakadnak a tengertől, hiányuk van, szinte oda vonzza őket. Egyfajta függőséget teremt: az állandó energiasugárzás hat rájuk