Az illetőnek mindig a szép oldalára gondolj. Nézz rá úgy, mintha egy gyermek lenne! Mindenkiben lásd a gyermeki lelket, mert a gyermeki lélekben benne van a tisztaság, a létfennmaradási ösztön. A gyermeki lélek ragaszkodik megszokásaihoz, játékaihoz, tárgyaihoz, dolgaihoz. Viselkedési mintákat örökölt, vett fel. Ha bárkivel is találkozol, és meglátod a másikban a gyermeket, akkor megérted azt, hogy felnőttként miért viselkedik így. Csak a tudatlan, ostoba emberek nem értik meg a gyermekeket, mert saját magukat sem értik meg, de erről nem tehetnek. Akik felnőtt korukban nem értik meg a gyermekeket, azok felnőtt társaikat sem értik meg. Persze ez nem jelenti azt, ha valaki megérti a gyermekeket, akkor meglátja a másikban felnőttként a gyermeket. Mert akkor már a tanult énje elfeledkezik arról, hogy ő is volt gyermek. Minden viselkedési minta, szokás felnőtt korban a gyerekkori viselkedési minta tükröződése. Vagyis amikor olyan emberrel találkozol szembe, aki akaratos és ragaszkodik a dolgaihoz, vagy más dolgaihoz, az nem más, mint a gyermeki ragaszkodás felszínre törése, amely el volt tárolódva a tudat alattiba. Ez párosult a felfuvalkodott énnel, amelyet sok információból, tanulásból szedett össze az egyén. Így megértve a dolgokat, megbocsátasz neki. Nem azért, mert tudod, hogy milyen, hanem azért, mert tudod, hogy ez csak egy gyermek. A gyermekeket tudod tiszta szívből szeretni és elnéző lenni velük, megbocsátani nekik, mert tetteikért nem felelősek.

Ha a felnőtt társadban látod a gyermeket, akkor ugyanúgy elnéző lehetsz vele, mint gyermekkorában. De ne kezeld úgy a felnőtt lényt, mintha gyermek lenne. Bár az emberek nagy többségére ráférne, hogy úgy is bánjanak velük, és ez jó is lenne számukra. Ha kinyilvánítanád mások felé, hogy gyermeket látsz bennük, tudatlanságuknál fogva, beképzeltségük révén megsértődnének, megalázónak vennék, hogy ők gyermekek. Pedig csak a gyermekek iránti szeretet kifejeződése árad ki belőlünk a másik iránt. Ha tudod, hogy úgy viselkedik, mint egy gyermek, hagyd rá elképzeléseit. Miért vennéd el egy gyermektől, hisz ő ettől érzi magát boldognak? Láthatod, hogy a másik örül, és te is vele együtt örülsz, hogy örömet szerezhettél neki. Ha van egy almád és elvették tőled, vagy elkérték, akkor örülj neki és adj neki még egyet. Bármilyen szegény vagy gazdag az illető, ha úgy látod, hogy örömet szerzel neki, akkor add önmagad, vagy add oda neki azt, amire vágyik.

Bármit is adsz a világon, sose várj érte viszonzást. Mert ha vár az ember a másiktól valamit, akkor az elvárás már elronthatja a másik örömét. Ezt felejtsd el, számodra nem létezik. De nem azért, mert az egod mondja, hogy lám én milyen szeretetreméltó ember vagyok, és nem várok viszonzást senkitől, hanem azért, mert látod a gyermeket, és attól talán nem várod el, hogy odaadja a játékszerét, vagy bármi mást. A gyermektől nem várhatsz szeretetet, mert ő megérzi, és önmagától adja neked, ha arra érdemes vagy. Ez így van a felnőttekkel is. Legyenek bármennyire egoisták, a szeretetet megérzik rajtad, ahogy a méhecske a virág illatát. Ha nem vársz el semmit a másiktól, majd adja önmagát. Ha úgy közeledsz felé, mint gyermekhez, akkor az ő szívében is ki fog nyílni a gyermeki szeretet, így boldoggá teheted őt.

Azt tudnunk kell, hogy a világot elnyomó emberek a gyermekkorukban elfojtott érzések és meg nem értés miatt bánnak úgy embertársaikkal. Csakhogy ők ezzel nincsenek tisztában. Hozzá kell még tenni ehhez, hogy bár minden emberben ott lakik a gyermeki lélek tisztasága, a sok káros hatás miatt, ami felnőtt korukig érte őket, elvesztették gyermeki mivoltukat, és ez által jelentős sérülés érte őket. Torz elme alakult ki bennük, amely elfeledkezett arról, hogy gyermek volt, illetve el akar feledkezni róla. Így nem kíméli embertársait, gyermekeit és a gyermekeket, mert megszakadt benne valami. De te tudod akkor is, hogy ez csak egy gyermek, és szereteted változatlan minden felnőtt gyermek és kisgyermek iránt.