A fájdalom semmire sem jó, de néha előrevisz bennünket a gyógyulásban és a változásban.

Megkérdezem: Ki szereti a fájdalmat? Jó, ha fáj valakinek valamije? Jó, ha fáj a lelkünk? Jó a közérzetünk tőle?

Az egészségesen élni akaró emberek nem akarják a fájdalom semmilyen formáját, semmilyen téren. Csak a "beteg lelkű emberek" szeretik a fájdalmat. Az állatvilágban sem szereti semmilyen lény sem, ha bántják, fájdalmat okoznak neki.

Az ember fejlődött csak annyira vissza, hogy fájdalmat okoz másoknak és néha önmagának.

A fájdalom lehet lelki és testi. De minden fájdalom okozói a lelki problémák.

Sokan úgy gondolják, hogy természetes az a folyamat, hogy fájdalom, öröm és újra fájdalom.

Az átlagos lelkületű embereknél ez természetes folyamat.

A kelet és a nyugat mesterei és a védák mind a végtelen boldogságot hírdetik és nem a fájdalmat. A fájdalom eltűnik és csak az együttérzés és a szeretet marad az emberben.

Jézust is sokan félreértik, mert azt hiszik, hogy kereszthalált halva a fájdalom által váltotta meg az embereket. Minden bizonnyal felvállalta a fájdalmat valamilyen fokon, de nem azért, hogy az emberek ezt kövessék. Hanem azért, hogy a szeretetet mutassa, ami fájdalommentes.

Ha mindenki önmagát sanyargatja, vagy másokat, csak fájdalmat okoz, de szeretetet nem ér el vele.

Világunk azért ilyen, mert az emberek fájdalomban élnek és ezt próbálják takarni.

A fájdalom a meg nem értésből, az önismeret hiányából, mások kihasználásából fakad. Fájdalommentes világ csak önismeret révén érhető el.

Legyen béke a szívedben és így lesz boldogság az elmédben!