Ha megnézzük a múltbeli társadalmak felépítését, mindenhol megtaláljuk a piramis elvét: fáraók, királyságok, szultánságok, császárságok. A római demokráciában is hasonló elv érvényesült. Ha megvizsgáljuk a fáraók időszakában lévő hatalmi felépítést, rájöhetünk, hogy a fáraók temetkezési helyei, a piramisok felépítése ugyanaz, mint a fáraók hierarchikus hatalmi felépítése.
A piramis több ennél: nemcsak sírhely, hanem mást is szimbolizál, meghaladva saját korát és a mai kort is. A piramisok alja egy nagy tömeg, amely sok "kisebb" tömegből áll. Ahogy haladunk felfelé, egyre magasabbra, az egymásra épülő kövek egyre jobban nyomják az alattuk lévő többi követ. Egyre feljebb érve egyre nagyobb lesz a lentiekre nehezedő nyomás, és egyre kisebb lesz a fentieken lévő nyomás. A csúcsra érve már nincs nyomás.
A világot mind a mai napig a piramis tetejéről diktatórikusan irányítják, önző egyéni érdekeiket figyelembe véve.
Át kell gondolni helyzetünket, hogy a felismerés révén tudjunk majd változtatni rajta. A demokrácia tényleg demokrácia legyen, ne a piramis demokráciája. A megoldás: nem ilyen formájú piramisok kellenek, hanem gömb alakúak. A gömbforma egyenlőséget biztosít, mert a gömbben nincsen csúcs. Ahogy a földbolygó megadta az "egyenlőséget" minden élőlény számára, hogy a létezést biztosítsa nekik.
Csak az ember léphet ki a gömbből, illetve nem is léphet ki. Nem veszi észre, hogy egy olyan élő organizmuson van, amely a létét teremtette meg. A végtelen úgy alkotta meg a bolygókat, hogy a maguk formájában "tökéletességet" hordoznak.
|