[607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
Álmodom és visszacsengnek szavaid…
Szemem nyitva, Látlak.
Ha alszom, Érezlek.
Elnyomom, megölöm az érzést,
mint a vízcsepp a tüzet, …
Még eszembe jutnak szavaid
S csendben behunyom szemem.
Ilyenkor megint látlak, mint régen
Csak mi ketten… B.B. |
Legyen, száz ki meg csókol,
legyen sok, ki átkarol,
búgják füledbe, szerelmüket,
titkon mégis szívünk legmélyén,
az csakis az az egy létezik,
ki elérhetetlen lett számunkra,
lelkünkben, még ha tagadjuk is,
örökre bevésődik. |
Mi utunk rózsákkal,
és tüskékkel teli.
hirtelen két út lett előttem,
egy, szeretettet adó,
ismeretlen út, bármivé válhat.
És az ismert rózsás- tüskés út.
Mit súg a szív, mit súg a lélek?
Merre menjek, mit lépjek?
Maradni, elmenni?
Micsoda gyötrődés,
lelkem nem tudja még,
merre is induljon. |
Köszönöm,V..... |
Lassan nyílik a szerelmünk
Mint egy óvatos növény
Tengerparton, hajladozva
Szeszélyes árapályban
Összezárja szirmait
Nem bízik még a napsütésben
Majd kinyújtja ágait
Ha újra lágyan ring a tenger
Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell senkinek
Tovább nem kell titkolni
Hogy szeretlek
Kinyílik a szerelmünk
Elhagy minden rossz szokást
Évezredeknek átöröklött
Szenvedését és szeszélyét
Elmaradnak a viták
Féltékenység, vádaskodások
Elmarad a fájdalom
Marcangoló csatározások
Nem fásul el a szívünk
Mindig érdekes maradsz
Meg nem unlak, mindig új vagy
Ismeretlen szép világom
Fölfedezlek mint egy földrészt
Minden tájadat bejárom
Fölfedezlek minden reggel
Fölfedezlek minden éjjel
hogyha egyszert majd
Hazudni nem kell
Végre többet
Sem magunknak sem a külvilágnak
Hogyha egyszer majd
Hazudni nem kell senkinek
Tovább nem kell titkolni
Hogy szeretlek
V......(részl) |
Hiányzol, jobban, mintsem gondolnád!
Bennem jajong a lélek,
Búsong és gyásztáncot jár,
Szinte már alig élek,
Megszállottan vágyok Rád! |
Ha elmondhatnám, elmondanám!!
Talán másképp lenne,
Nem volna kétely szívünkben,
Lelkünk is haza találna már.
S mikor sóhajthat fel végre már?
Megérkeztem, itt van ki vár.
Egyszer talán ez is el jő?
Vagy csak remény marad csupán.
V….. |
.................nagyon jó,lélekbe vágó,.....................mindig tudod mikor,mit kell elmondani,,,,,,,,,köszönöm ...?? |
Álmomban így kívántam-,
Egyedül én mindig fáztam
Érted égek gyönyörű tűzben,
Minden könnyet feledtem
Álmomban így kívántam,
Vigyen az út mindig párban
Sorsod láncát magamra fűztem,
Téged kell hát szeretnem!
Százszor ölelj még!
Csókkal bezárt titok lennék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?!
Százszor ölelj még!
Édes-csodás bűnbe esnék
Százszor szeress még!
Mást hogy szeretnék?!
(részlet) |
Sivárnak érzek mindent,
Remény is elveszet,
Távolodik, tőlem,
Kit szívem, igazán szeretett,
Örök láng ég lelkemben,
Bánat tetőzik szívemben,
Nem tudom ő nála,
Ég-e ez a láng,
Esetleg pislákol, vagy világít tán?
Valaki |
Mi találkozásunk,
Soha nem jön el,
Érzem, és tudom ezt,
Egy egész univerzum,
Ami elválaszt bennünket,
Keringünk, egymástól fényévekre,
Távolodunk, mint ahogy,
Univerzum tágul, mind őrökre.
Valaki |
Mit várnék? Mit szeretnék?
Testemnek a csókját.
Lelkemnek a simogatását.
Én is cirógatnám.
Csókjaimmal elhalmoznám.
Álmaimba hívom, vágyaimba érzem.
Átölelem ő lett a vágyam, úgy éget
Jó így sok álmatlan éjjel csak gondolni rá.
Egyszer csak itt lesz, karjaiba vesz,
Álmaimból valóság lesz.
Valaki |
Szálljunk, szálljunk tovább szabadon,
Hisz szabad madarak vagyunk, jól tudom,
Szabad lelkünk, szárnyal,
Nem köti gúzsba,semmi sem,
Miénk a szabadság madara,
Lelkünk, hírmondója.
Valaki |
Mi az szeretni?
Vágyni, várni,
Egyszer csak rám talál,
Karjaiba zár,
És halkan fülembe súgja,
Többé ellnem ereszt már.
valaki |
Április, ó, Április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon,
S bölcsomnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!
Április-testvérem, ó!
Hol van az a kor?
Ifjuságom hervadó
Kankalin-csokor,
Elpártoltam toled én,
Nem veszed zokon?
Hej, beteg s fanyar legény
A régi rokon:
Ha a tavaszt élvezi,
Nézvén langy egét,
Bánatát is felveszi,
Mint szemüvegét...
B.B. |
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém szeressen egy leány,
Úgy vágyom egy puha ajakra,
Sovárabb soh'se lehettem talán -
Oly jó volna... Pihenni vágyom.
Csak két ringató kart találnék.
Egy perzselő iszonyu nyáron
Jön minden árnyék...
A lelkem fáj... Isten ne adja...
Jaj volna, hogyha most találna rám.
Bár volna jó, egyszerü fajta,
Egy senki, egy nyugodt leány.
Bár senki volna... ha enyém volna...
Oly beteg hő tüzel szemembe...
Itt hagyna, jaj... vagy ő is bús
Valaki lenne... |
Hozzád akarok tartozni,
Tudj végre bírtokolni.
Érezd végre, mi tiéd
És ne hagyd el semmiért. |
[607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
|