[607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
Szeretlek…
… mert úgy szeretsz,
Mint örökre vágytam,
S ahogy még senki sem tudott,
Mikor megérinted lelkemet… |
S tudom te is tudod,
bármerre sodródunk,
ez érzés örök,tiszta,
mely végtelen álltál összeköt,
Érzem,el jő a pillanat,
egymással szemben állunk,
s akkor szavak már nem fontosak,
képzelet szárnyán sokszor eljött,
mindenségen át el hozott hozzám.
V... |
Vrindávana:
ezt neked tiszta szível, kívánom, hogy eljuthass ide:)) V... |
jatrádhipatjam vrisabhánu-putrjá
jénódajét préma-szukham dzsanánám
jaszmin mamásá balavatjató ´szmin
mamásztu vrindávana éva vászah
Isten szerelmét a szivedbe oltva
e hely reményt ad, s felüdíti lelked.
Rádhá kegyéért esedez fohászom:
bár lenne Vrindávana otthonommá! sanskritből |
Nálad vagyok
ám nem veled.
Rend ül körül és
jó meleg ölelget,
hiányod a
billentyűkhöz kerget,
"nem vagy itt"-ből
kanyarítok verset.
Egyedül bár,
de nem magam.
Kedvességedre
nincs szavam, barátom.
Édes vágyam:
sírig tartó járom,
visszatérted
türelemmel várom.
|
|
Vidd, fogd, hisz tiéd is a világ,
minden fűszál, virág,
óvod, szereted, mer, tudod értünk, van.
pompájában tündököl is,
mégis megannyi sebből vérzik.
Mily szomorú megmentenéd, mégse lehet,
hisz oly sokan vannak ki ellene, tesznek,
ne ad fel járd az utat,azt amit a szíved mutat,
bármi lesz is, jó csak jót, hozhat.
V... |
Kézen fogni a Világot,
elvinni innen messze, messze,
az volna jó!
Új nap alatt, szép világon
lemosni szennyét friss vizekben,
az volna jó!
Tiszta ruhát adni rája,
színes-virágos illatozót,
az volna jó!
Gyógyírt lelni fájdalmára,
Föld bajára kínoldozót…
jaj!
az volna jó! |
”Ha takaród tavaszi virág,,
S étked a szeretet,
Ne szomorkodj,
Mert mindig lesz
Aki megnevettet!” AP
|
AP |
Tudod mi az? Igazán szeretni!
szerelemmel, szenvedéllyel?mégis lágyan,
mikor tudod, sokan áhítozzák feléd,
szerelmüket, szenvedélyüket, hiába!
mert te csak arra vársz,
csakis az egyetlen egyre vársz! |
Úgy látszik, az ember elveszítheti,
Még a számára drága kincset is,
Még mielőtt az övé lett volna. |
Miért van, az hogy
Ha szeretünk igazán, szenvedünk,
Pedig boldognak kéne leni,
Örömtől kacagni, nevetni, |
Csak enyhíteni akartam sajgó lelkem.
Hűsíteni veled, mint nyári zápor az út porát,
És elhallgatni csend a csendben
szíved meg-megdobbanó lágy ritmusát. |
köszönöm,V |
[607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
|