[607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
SZÉP EZ A VIRÁG ÉS AMIRÖL SZÓL AZ IS..ÉS KINEK SZÓL? VADVIRÁG
|
Csak szeres ennyit kértem...és.....vadvirág |
Egy éve már,csak te és senki más,
mély érzelem, szerelem,
mégis hiányod szenvedem.
lelkünk már egy, t...... mikor lesz egy?
Várom.. és várom.. türelemmel várok. |
Eljött az óra,eljött a perc,
mit szívem lelkem is könnyezet..
mégis tovább lépni kell,
tudom érzem mégis elmegyek,
akkor ha fáj is menni kell,
kacagva sírni,sírva nevetni,
búcsúzni s elmenni…
mily hoszú mily rövid egy év..... |
Lélektárs
A valaha egységes lélek két felének egyesülése eleve elrendeltetett, de hogy ez mikor következik be, az a spirituális fejlettség szintjétől függ. Ha elérkezik az igazi társak egymásra találásának ideje, akkor ez az esemény bekövetkezik. |
Szeptemberi fák
Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol. |
Teremtésben egyek voltunk,
Széjjelváltunk,
életeken át útjainkat jártuk.
Újra megtaláltuk egymást.
Egyek vagyunk mindenségben.
Részei a létezésnek,
szeretlek egyszerűen csak szeretlek
alfátol-omegáig.... |
Kedvesem lelkembe élsz,
valaha mondod e?
Gyere aludj a karomba.
Csókjaidat érzem e?
Vagy csak,marad képzelet.
lelkünk összefonódva,
testünk oly távol van,
él e még a remény?
Hogy valaha érinthetlek e még. |
Éjjel besuhannók hozzád,
lágyan megsimogatlak,
gyönyörködve nézem,
alvó arcodat,álmaid mosolya,
tükröződik rajta.
szelíden, átkarollak,
vigyázom álmodat.
érezd hogy ott vagyok veled,
kedvesem álmodj szépeket. |
Érzem eljön a perc,
mikor egyűt érezzük,
éljük meg amit kell,
imába foglalom áldom,
ha végre sorsunk összehoz. |
egyformán érzünk
egyformán gondolkodunk
nem is csodálkozunk
mert rokonok vagyunk.
lesz-e még amikor
együtt érzünk
együtt imádkozunk |
[607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
|