[607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
Mi az hogy szerelem?
vad testek ostroma,
lágy dallamok, játéka,
égő tüzek pattogása,
lágy szellők suttogása,
kínnal teli gyötrelem,
riadt sérelem,
mégis egy az érzelem,
lángokkal elemésztő,
két test, egy létező,
már nincs, én te,
csak mi ketten, ami egy!
|
Én is nagyon szeretem,egyik kedvencem..igen ha nem csak e medit szeretnéd... |
...csodás,szeretem az ilyent,...imádom |
Hiába minden hadakozás, hittük elhamvad,
ég, szikrázik, újra meg újra fellobban,
elfojthatatlan-e láng,
oh szenvedély gyönyörű varázs,
izzó láng, hiába minden, izzik tovább.
érzem- érzed, egyre dobban szívünk,
csillagod- csillagom fényed- fényem,
léted-létezésem, te meg én- minden,
egyek vagyunk oly régen már létezésben |
Elfogytak a szavak, lehull a lepel
Elcsendesül minden s vége az előadásnak.
De Te ott vagy és csendben suttogod
Nekem…
Álmodom és visszacsengnek szavaid…
Szemem nyitva, Látlak.
Ha alszom, Érezlek.
Elnyomom, megölöm az érzést,
mint a vízcsepp a tüzet, …
Még eszembe jutnak szavaid
S csendben behunyom szemem.
Ilyenkor megint látlak, mint régen
Csak mi ketten… |
Álomban éltünk, mindketten álmodtuk álmainkat,
egyszer véget ér minden hamis álom,
felébredve rájövünk csupán illúzió, amit álmodtunk,
olyan volt, mint mese, amelyből hitük, nem ébredünk fel,
hamis volt minden, hihettük, mégis szép lesz,
mégis minden semmivé lett!!
|
://www.youtube.com/watch?v=lllDCNf8GKk telihold van... |
nélküled
az élet
remény-partján
magányosan állok
nélküled
létem
hullám-tengerén
némán kiáltok
|
Messze szallt,
elrepult madar,
kitart szarnyain tova szallt,
nem talalja lelek parjat,
oly messze talyon sehol se mar.
hol vagy? merre jarsz?
hiaba idegen fold,idegen taly,
lelkunk talan ratalal mar.
|
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram. |
Megteremtjük-e a csodát?
Szétázott arcunkra
fűszálakat sodor a szél,
fekete földbe merevül
mosolyunk úgyis.
Megteremtjük-e a csodát,
amíg le nem hanyatlik
hátunk árnyéka,
amíg le nem hanyatlik
bennünk az ének,
a napba kapaszkodó!
Vízcseppek sírnak értünk,
fölöttünk lobog a sárga nyár. |
Veled szeretnék, csillag utakon járni,
Szeretnék veled, napsugárral érintkezni.
Veled szeretnék, holdfénynél, harmatos fűben ölelni,
Szeretnék hópihében, veled megfürödni,
Veled szeretnék, veled, csak veled, mindenségben öröké létezni. |
péntek regellig még vagyok.... |
 .....kisérjen utadon
|
[607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1] [Archívum]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
