Új bejegyzés Frissítés

2007.10.12. 19:22

Szeretettel gondolok rád:Costello

2007.10.12. 18:45

Nagyon kellemes hétvégét kívánok, és sok-sok puszit küldök:Isa:) Ha kimondhatnám mit még nem mondtam, most elképzelem, s halkan suttogva utánad küldöm. Utánad. Túl a világon, Túl talán az életen, ezer nagy hegyen át, a mély tenger felett, kéklo ég alatt... ...Valahova messzire... Oda, ahol a kiáltott szó elnyugszik, mint fáradt madár, s arról álmodik: Vannak végtelenbe kiáltott örök szavak.

2007.10.12. 16:34

"Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem." (Mark Twain) Kellemes, pihentető őszi hétvégét kívánok! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska

2007.10.12. 12:56

Szia! Szép Hétvégét Kívánok Neked! Szeretettel Westbejbe Lil’ Kanpany

2007.10.12. 08:25

2007.10.12. 06:31

Vidám pénteki napot:):) Kati és Macsekok

2007.10.11. 21:42

B.B.

2007.10.11. 21:42

Szia Drága.Szép álmokat kívánok neked.Kicsit beteg vagyok,két nap feküdtem.Neharagudj nem jelentkeztem.Puszikálak.Luna

2007.10.11. 10:49

A híres mítoszhős Sui Ren, aki tüzet csiholt az emberiségnek 中国国际广播电台 Réges-régen az emberek nem ismerték a tüzet. Ha besötétedett, összebújtak, hogy ne támadják meg őket a vadállatok, és egymás melegével tartották magukat életben. Mindent nyersen ettek, ettől sokat betegeskedtek, igen rövid ideig éltek. A Mennyei Főisten igen megsajnálta az emberek keserű életét, ezért elrendelte, hogy az emberiség ismerje meg a tüzet. Tehát mennydörgéssel tüzet csinált egy erdőben, de a rettenetes látvány elől eszeveszetten menekültek az emberek. Nem sokkal később alábbhagyott a vihar és a mennydörgés, újra sötétség borította a földet, de meglepetésükre eltűntek a vadállatok. Vajon a dúvadak félnek a fényes dologtól? - mormogott magában egy fiatalember, és közelebb lépett a tűzhöz. Ahogy egyre közelebb került a tűzhöz, a fiatalember önkéntelenül felkiáltott: "A tűz nemcsak nem félelmetes, hanem meleget is ad!" Közben az emberek felfigyeltek a megégett állathúsra is, amely jó illatot árasztott. Leültek hát a megsült állatok mellé, és enni kezdtek belőlük, és olyan ízletesnek találták, mint még soha semmit eddig. Rájöttek, hogy milyen csodálatos dolog a tűz, amely nemcsak meleget, hanem finom ételt is ad nekik. Úgy döntöttek, hogy külön embereket jelölnek ki, akik egymást váltva vigyáznak a tűzre. Ám az egyik éjszaka, az ügyeletes figyelő elaludt és kihunyt a tűz. Kétségbeestek, hiszen újra a sötétség és a hideg lett az úr. Nagyobb volt az emberek fájdalma, mint ameddig nem ismerték a tüzet. Egy sötét és hideg éjszaka a fiatalembernek, aki elsőnek fedezte fel a tüzet, álmában a Mennyei Főisten azt suttogta, menjen egyenesen nyugatra addig, ameddig nagy világosságot nem lát. Felkerekedett hát, hegyeken, folyókon át, de sehol nem látott nagy világosságot. Ledőlt a fiatalember egy shui fa törzsénél, és elaludt. Álmában felvillant fölötte a shui fa, aztán mégegyszer felvillant, végül az egész erdő világos lett a fénytől. Vajon hogy villant fel a fény? Kiderült: kemény csőrű madarak vájták a kemény shui fát. Minden vájáskor szikra pattant elő. Ettől kapott ihletet a fiatalember, leszakított egy vékony ágat, és ezt a fatörzshöz dörzsölte. Ugyan szikrázott ez is, csakhogy tűz nem gyulladt tőle. Sokféle faszálat szedett össze a fiatalember, egymással dörzsölte azokat - sikertelenül. Végül megszáradt füvet rakott a fa alá, újabb próbálkozások után végül meggyulladt a száraz fű, onnan tovább a vékony faág is lángra kapott. Örömében kicsordult a könnye. Hazavitte hát a fiatalember a faág végén lángoló tüzet, de a tűzcsiholó módszert is. Ettől kezdve az emberek nem kellett többé félniük a hidegtől és a dúvadaktól, a húst sem ették többé nyersen. A fiatalembert vezérnek választották, ami természetes dolog, hiszen ő hozta el a mindent éltető tüzet. Később a Shui Ren, azaz a „Shu fából tüzet csiholó” nevet adták neki. Szia! Kellemes napot neked, ezen a didergős, októberi napon is! Hogy ne fázz, elküldtem neked ezt a szép mesét! Pusy: Alexiel

2007.10.10. 20:08

...mesebeli királyfi

2007.10.10. 18:31

Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és úgy pihennek e lepelnek árnyán, e könnyü, síma, bársonyos lepelnek, hogy nem is érzik e lepelt tehernek: olyankor bárhol járj a nagyvilágban, vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy gyujtják sorban a napfényü gázt; vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel nézzed a lombon át a lusta holdat; vagy országúton, melyet por lepett el, álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; vagy a hajónak ingó padlatán szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; vagy idegen várost bolygván keresztül állj meg a sarkokon csodálni restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettős vonalát; vagy épp a vízi városban, a Riván hol lángot apróz matt opáltükör, merengj a messze multba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör, elmúlt korodba, mely miként a bűvös lámpának képe van is már, de nincs is, melynek emléke sohse lehet hűvös, melynek emléke teher is, de kincs is: ott emlékektől terhes fejedet a márványföldnek elcsüggesztheted: csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok s a felhők, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égő szizifuszi kő? miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő? Kati és Macsekok

2007.10.10. 14:51

2007.10.10. 00:14

Lépéseim hangját elnyeli az avar… Csend van körülöttem, semmi nem zavar. Sűrű erdőben, a ritkult lombok alatt, az őszi szél sárgult leveleket hullat. Egyre vastagabb lesz a levéltakaró, rozsdásbarna színével, szemet nyugtató. Még vannak virágok, nézegetem őket. Mily csodás világot alkot a természet. Törékeny a szirmuk, vékony, mint a hártya, a szél fuvallata, meghajtja, tépázza. Még sincs sérülése, már újra díszeleg, egyenes szárán, egy kicsit még remeg… Ágak között benéz a bágyadt nap fénye, aranyköddel veszi körül, ő az erdő éke. Csak csodálom, s gyönyörködöm benne, nem szedek virágot, neki itt a helye... Kedves Idracsád.. Kívánok csodás, napsütéses hetet, remélem sokáig tar még az indián nyár  Baráti puszim küldöm. Zsóka

2007.10.09. 20:49

..5000 éve felrobbant SN  maradványa B.B.

2007.10.09. 15:40

"- A Sárkány? - firtatta Arthur elfúló lélegzettel. - Hol van? - Mindenütt - mutatott körbe Merlin. - Minden ő. A fák kérge a pikkelyei, a szél az üvöltése, teste a föld; kettéágazó, rettenetes nyelve úgy csap le ellenségeire, akár... Kékesen ragyogó villám cikázott át a sötétségen. - Ez az! Akár a villám! - fejezte be a varázsló. - A Sárkány a Föld, és neked követned kell parancsait." (Martin Clark Ashton: Excalibur) :)Nik

2007.10.09. 12:20

CENTER> Free Photo Decorator Generator "Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megfürödni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni." (Wass Albert) szeretettel ölellek margó

2007.10.09. 09:47

Kellemes, napsugaras hetet kívánok, szeretettel, Nyúlmami

2007.10.09. 08:45

"Egyszer egy hatalmas varázsló el akart pusztítani egy egész királyságot, ezért megmérgezte a kutat, ahová inni jártak az emberek. Aki ivott a vízből, az megőrült. Másnap reggelre az egész lakosság ivott a kútból, és mindenki megőrült, a királyi család kivételével, mert nekik saját kútjuk volt, amelyhez nem fért hozzá a varázsló. A király aggódott népéért és próbálta kormányozni őket: egy sor biztonsági és egészségügyi rendeletet hozott. De a rendőrök és a felügyelők szintén ittak a mérgezett vízből, így hát értelmetlennek tartották a király rendeleteit, és nem voltak hajlandóak betartani. Amikor a lakosság értesült a király rendeleteiről, mindannyian egyetértettek abban, hogy a király megőrült, ezért talál ki ennyi sületlenséget. Összegyűltek hát a palota előtt és teli torokból kiabálva követelték, hogy mondjon le. A király elkeseredett, és kész volt elhagyni a trónt, de a királynő megállította, mondván: Most pedig odamegyünk a kúthoz és mi is iszunk belőle. Akkor olyanok leszünk, mint ők. És így is lett: a király és a királynő ittak az őrület vizéből, és nyomban bolondságokat kezdtek beszélni. Az alattvalóik pedig meggondolták magukat: olyan bölcs királyuk van, miért ne kormányozhatná továbbra is az országot? Az országba visszaköltözött a nyugalom, a király pedig békében uralkodott élete végéig."  Sokan hiszik azt, hogy normálisak, csak mert egyformák. Sokan megtesznek mindent, hogy ne különbözzenek. Sőt, isznak inkább a kút vízéből, mint sem, hogy őrültnek tűnjenek, s kiközösítsék őket.   Te innál annak a kútnak vizéből?   Drága Idracsád! Sok szeretettel kívánok örömteli szép napot! Puszillak: Sissi

2007.10.09. 06:08

2007.10.08. 20:40

...ez is a mienk .B.B.

[Friss hozzászólások] [1739-1720] [1719-1700] [1699-1680] [1679-1660] [1659-1640] [1639-1620] [1619-1600] [1599-1580] [1579-1560] [1559-1540] [1539-1520] [1519-1500] [1499-1480] [1479-1460] [1459-1440] [1439-1420] [1419-1400] [1399-1380] [1379-1360] [1359-1340] [1339-1320] [1319-1300] [1299-1280] [1279-1260] [1259-1240] [1239-1220] [1219-1200] [1199-1180] [1179-1160] [1159-1140] [1139-1120] [1119-1100] [1099-1080] [1079-1060] [1059-1040] [1039-1020] [1019-1000] [999-980] [979-960] [959-940] [939-920] [919-900] [899-880] [879-860] [859-840] [839-820] [819-800] [799-780] [Korábbi]