[Friss hozzászólások] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Köszöntelek, csodás barázda, kéjes metszet két comb között, szeretők párnás találkahelye, fürtös, duzzadt vágás, te drága! Mit ér mélküled az élet?
Te vagy a vágy s ellenszere; négy éjjel múlt el, s bár még mindig veled csatázom, te adod, hogy kínzóm, a nyilas Ámor szorongatását mind kevésbé érzem.
Vidámság, móka, izgalom, mulatság s gyönyör, mitől a legvadabb kamaszvágy is megpuhul - úgy illenék, hogy minden gavallér térdre boruljon elébed s némán imádjon, te édes, mezítlen, ágaskodó gyertyával kezében |
MÁJUS ELSEJE Toth Árpád
Részletek
Itt van május elseje
Vig a szivem belseje,
Az orgona most szagos,
Karcsú,csinos,nem magos,
S éji szendereken át
Bokrok tövén ibolya,
S bokrok tövén selymes fűben
Sok nyujtozó csigolya.
B.B. |
Tóth Árpád
ÁPRILIS
Részletek
Április,ó,április,
Minden csinyre friss!
Faun-bokájú,vad suhanc,
Újra itt suhansz!
-----------------
Április,ó április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Vig örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon,
S bölcsömnél te,fény fia,
Április ,ó április!
Simogass,vezess!
Hadd legyek ma újra kis
Jó öcséd ,kezes,
Hadd feküdjem tarka fák
Alján inni fényt,
Míg arcomba szöcske vág,
Zöld parittyaként,
Míg szememre patyolat
Szirom lengve jön,
S kis selyem-sátra alatt
Megbúvik a könny….
B.B. |
Első veszteség /Goethe/
Ah,ki hozza vissza őket,
Az elmult szép időket,
Első ,boldog szerelemnek
Édes napjait?
Csak egy órát is belölök!
Ah,hiú panasszal ülök
Szitva gyötrelmét sebemnek
A magányban itt.
Ah,ki hozza vissza őket,
A boldogság napjait?
B.B. |
Havazott…
Havazott ujra
s minden megfagyott
Nem voltak az utcán
bolyongó alakok
Mi voltunk csak
Te meg én
s a nyargalászó
üvöltő szél.
Hideg van,
de belül hevesebb a vér
ha átölellek
szivünk azt dobogja:
Jön a tavasz
nemsokára elmulik a tél.
Belzy Béla |
Március Goethe
A hó esett,a hó esett
Örvendeni korán van….
Ne higgy szivem szerfelett
Ne higgy szivem szerfelett
Korán nyiló virágban!
Maga a napsugár hamis,
És csalfa a madárdal,
Hazudik még a fecske is
Hazudik még a fecske is,
Mert nem jön párosával
Élvezzelek egymagamban
Tavaszi napsugár ?
Ha velem a galambom,
Ha velem a galambom
Azzonnal itt a nyár.
B.B. |
Johann Gottfried Herder
Ein Traum…
A földön itt csak álom,álom
az életünk.
Lengünk,mint árnyak a hullámon
és elveszünk.
Az idő méri útjainkat
s a tér idelenn,
s nem tudjuk,hogy ölében ringat
a végtelen. |
Álom
Reggel,ha kábult álomból ocsudom
Ráébredek,hogy messze vagy nagyon.
A falon apró fények tánca jelzi,
Hogy túl vagyok megint egy hajnalon.
Nappal a munka elfoglal egészen
Néked az éjjeket,azt tartogatom.
Bús napjaimat itt panaszolom,
De az éjszakáim veled töltöm ott….
Akárhol lennék és lehetnél akárhol
Együtt vagy már te mindenütt velem.
Az eljövendő éjjel álma lángol
S holnapra fényt dob szüntelen.
Te Hanh |
Csak kétszer élsz, Vagy legalábbis úgy tűnik: Egyszer önmagadért, És egyszer az álmaidért. Keresztülsodródsz az éveken És az élet szelídítettnek tűnik. Mígnem felbukkan egy álom, És Szabadság a neve. És a Szabadság egy idegen, Aki hív téged. Ne gondolkodj a veszélyen Vagy az idegen már el is ment. Ez az álom a tiéd, Úgyhogy fizesd meg az árat. Valósíts meg egy álmot...
dalszöveg |
.
Panasz
Életemben nem volt sem fény,sem árny
Mesélte el nékem egy fiatal lány
Egyik nap jön a másik után,….
Most is csak vagyok……..
Dolgozom reggeltől estig.
Estétől reggelig bulizok
Egyhangúan,szürkén mulnak
Napok,évek után….
Nem találom fel magam…
Vágyom valami új után
Életem egy szürkeség csupán:
Jártam iskolába,elvégeztem,
Nem volt érdekes,
Megkaptam ami szükséges,
Egyhangú volt,..
Küzdenem nem kellett.
Vágytam még később ,
Hogy érdekes lesz,
Jobb lesz ezután
Semmi,semmi nem uj itt
Nem is lesz tán sosem talán.
B.B. |
Rád gondoltam..
Rád gondoltam sokszor….
Tudom,nem is volna szabad,
Te ,kis könnyű pillangó vagy
Komoly dolgok nem bántanak.
Én az ellentéted vagyok
Mélytűzű a vérem
Kis csapongó lepkeszárnyad
Leperzselném ….érzem.
B.B. |
Nem tudok…
Nem tudok nyugodni
Valami bánt,
Sarkantyúza,marcangolja
Lelkemet a vágy.
Szerelmet kell keresnem
Megnyugvást az ád
Évek óta keresem
S nem találok rá..
B. B. |
Búcsú
Én egyszer már szerettelek
és akkor is,akkor is lepke voltál,
álhatatlan,szeszélyes,tarka,szép
s én virág voltam,melyre ráhajoltál.
Szátnyad arany himportól csillogott
és áttetszőn fénylett a napsugárban,
én néma voltam s csak kelyhem felett
kitárult pompás szépséged csodáltam.
S most búcsúzol és asszonyszivemen
remeg a kérdés:Mondd miért?Hová?
S virágajkam a szélben felsóhajt:
Ősz van,a szirmok hullnak szeliden,
szép aranypillém,szállj tovább.....tovább...
Ámon Ágnes
.
|
A kedvestől hazafelé
Amikor hajnalban eljöttem tőled,
ifjú voltam
és az éjszaka
kéklő habja gyöngyözően,halkan
csobogott felettem a magasban,
s tiszta volt,mint szemed sugara.
Amikor hajnalban eljöttem tőled,
oly nagy csend volt,
és szerettelek.
Csak az árnyak,lombok és a mennybolt
tudta titkunk,mely enyém s ted volt,
kedvesek közt a legkedvesebb.
Amikor hajnalban,eljöttem tőled,
bennem égtél,
mint szent,tűzes bor
s látni véltem:a párnára hajtva
körülfogja lágy hajad patakja
drága arcod,s rólam álmodol.
Amikor hajnalban eljöttem tőled,
eltűnödtem,
hogy a föld ragyog,
csillag lobban,mint parázsló,fénylő,
isten ujján felszikrázó ékkő
s megköszöntem,hogy tied vagyok.
Vihar Béla |
Már.. Völgyön,hegytetőn csend Fákon és mezőkön szellő se leng. Halgat a madárka nincsen nesz sehol Ne félj,nem soká Te is nyughatol, |
Hittem a jó, és igaz szépszavakban"
Hittem az egy, igazistenemben, A benned élő, velem hű-hitedben, Hittem a jót, a szeretet hatalmát, Az új-csodát, ahogy rám találtál.
Hittem az egy, igaz szerelemben, A vele járó kínzó gyötrelemben, Hittem a jó, és igaz szépszavakban, A bennük rejlő, tiszta gondolatban.
Hittem az egy, egyetlen létemben, A halálban is örök-életemben, Hittem, de most hitem elhagyni készül, Lelkem elfáradt, mindennel megbékül…
Oldal tetejére |
Para mi solo recorrer los caminos que tienen corazón, cualquier camino que tenga corazón. Por ahi yo recorro, y la única prueba que vale es atravesar todo su largo. Y por ahí yo recorro mirando, mirando, sin aliento.
Számomra csak az olyan utakon való haladás létezik, melyeknek van szivük, bármely út lehet, melynek van szive. Ott utazom én, és az egyetlen, aminek értelme van, az út végéig haladni. Ott utazom én, és lélegzet-visszafojtva csak nézek, nézek.
DON JUAN MATUS |
Altató
minden veszteség fájdalombacsomagolt megkönnyebbülés
Ima
az a sírás várjon. Várnia kell. Sokáig, akármeddig, nem tudom. Az isten verje meg lépteid nyomát. Lábaidra, lábaidra vigyázzon.
Metaoptika
Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod.
Üzenet
Elejtenél? Tán fölemeltél? Te gyûlölnél? Sose szerettél! Érinthetetlenebb vagyok neked, mint hullák, csillagok
Köz-?
mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni
Itélet
sohasem fogod megbocsájtani nekem, hogy nem szerettél *
Segíts mindennek olyannak lennie, mint amilyen úgyis
Házassági emlekmû
van, amikor t i s z t á b b eltörni egy tányért,mint elmosogatni.
Axióma
A szeretésen kívûl minden emberi tett: romépítés.
A kérés
s ha addig élek is: inkább engem hagyj el, mint magad, Kedves
Axióma
ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad, az nem is szeret.
Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
***
egy tökéletes nap sem csak tökéletes percekbõl épül
A szépségrõl
Van, ki gyönyörû. Van, kin észre kell venni. S van, ki attól szép, hogy hasonlít egy csúfra, akit szeretek.
***
akárhogy, akár- mikor: aki nem boldog éppen: hálátlan.
***
Mind a ketten csak téged szeretünk. én is - te is.
***
Gömbbé vagyunk ítélve, akkor is, ha csak egy palacsintányit engedünk ebbõl megvalósulni.
Fodor Ákos |
Játszol velem, nehogy túlságosan könnyen megismerjelek. Kacagásod fényével megvakítottál, hogy elrejtsd a könnyeidet. Ismerem, ismerem a művészetedet. Sohasem ejted ki azt a szót, amit akarsz.
Elsiklasz előlem ezer ösvényen, nehogy rabul ejtselek. Félreállsz, nehogy összetévesszelek a tömeggel. Ismerem, ismerem a művészetedet. Sohasem jársz azon az ösvényen, amelyen akarsz.
Többre vágysz, mint a többiek, azért vagy olyan hallgatag. Játékos gondtalansággal elhárítod ajándékaimat. Ismerem, ismerem a művészetedet. Sohasem nyújtod ki a kezed azért, amit akarsz.
Rabindranath Tagore: A kertész |
KERESEK VALAKIT
Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem.
Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre.
Könnyim csorognak – majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak – Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok, Szemem csukódik, semmitse látok – Akkor megállok.
Lelkem elröppen a Végtelenbe, Tovább nem vágyom arra az egyre, A Végtelenbe.
József Attila |
[Friss hozzászólások] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|