[Friss hozzászólások] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Édesanyám 79 éves, és több mint 300 verset irt eddig.A sok közül számomra legkedvesebbet szeretném leirni.
szeretettel: Julika
Bodó Sándorné
Tudod-e mi a sors?
Tudod-e hogy mi a sors?
A sors egy ember élet.
A sorstól kaphatsz rosszat is,
De lelhetsz benne szépet.
A sors olykor kegyetlen,
Vagy Te rontottad el?
Ne hibáztass másokat,
Csak gondolkozzál el!
Gondolkozz, hogy mit teszel
Ha valamibe fogsz.
Ne csak azt nézd mi jó,
Azt is nézd, mi rossz.
Mert hogy minden jó legyen,
Ahhoz kettő kell.
Ne csak szivvel szeressünk,
Tegyük azt lélekkel!
Szivvel és lélekkel
Szeretni másokat,
Egymás kezét fogva
Tenni a dolgokat.
Mert a sors az élet,
De Te irányitod.
Ha segitesz másokon,
A sorstól megkapod.
Legyen az életed keserü vagy vidám,
Keresd a kiutat az élet hosszu utján.
Mert van kiut belőle,,
A szomosurságból is.
Hallgasd meg a jó szót,
És megsegit a sors is.
|
Stignor István
Ősz
Minden arany már, a Napsugár is, mely ontotta kincsét egész Nyáron át nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon, társuk a lomb alig takarja őket várják a sorsuk, s egy szeles nappalon lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen hajtva a széltől egy árva falevél, táplálta anyját rövid kis életében, most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel érkezik egy hűvös hajnalon, s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben, a Föld készül. Mereng új Tavaszon....
B.B. |
Édesapám emlékére
Nehezen mozdul kezemben a toll, A legszebb gondolatok elvésznek valahol. Hiányod, betűkkel kifejezni nem lehet, De a szó is kevés, A kettő egyre megy. Fényképedet nézem, s közben a legszebb időkre gondolok, Az ajtót lesem, hátha lábad nyomán lépteket hallhatok, Te belépsz majd és én újra rádmosolyoghatok, és egy oly fájón hiányzó atyai ölelést kaphatok. E hatalmas űrt megszokni nem lehet, közben akár egy évezred is eltelhet.
A Papíron a toll ismét elakad, S bennem valami ismét megszakad. A gondolatok végül itt hagytak cserben, Édesapám Nyugodj Békében!
Nikit |
uhász Gyula
Gyöngyök
Vannak dalok, mik titkosak, Szívünk éjében élnek, Elfojtott, néma dalai Mély szenvedélynek.
Vannak gyöngyök, mik titkosak, Örvény mélyén teremnek, Becsesek, fénylők, nem valók Az embereknek.
B.B. |
Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel. a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel! Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó, de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy, a dal egy biztos hely!
A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el. Ha van elég szív, az sokat segít, már úgysem adjuk fel. Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás. De hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig, ebben egyformák!
Itt van, aki csak néz, és van aki beszél, és van aki segít, hogyha kimerültél. mert mindenki erős, és életrevaló, de van aki csak árva, és sose volt jó! Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindeki más milyen, a zene is csak ettöl igaz, a dal csak igy lesz szép! Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel, és van, aki majd játszik, és sose nő fel. de van aki majd ír, és lesz, aki zenél, és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindeki más milyen, a zene is csak ettöl igaz, a dal csak igy lesz szép!
Itt van, aki csak néz, és van aki beszél, és van aki segít, hogyha kimerültél. mert mindenki erős, és életrevaló, de van aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindeki más milyen, a zene is csak ettöl igaz, a dal csak igy lesz szép!
A zene az kell, mert nem adjuk fel, egy ritmus vagy jel, csak ne vesszünk mos el, a zene az kell, mert körülölel, ha van elég szív, a dal az csak igy lesz szép! |
Balázs Béla
Az órák
Heverek a forró fövényparton Mellém lapul a halovány Tisza Szomjú kezem puha vizébe tartom Mint ahogy játszom szeretőm hajával Nagy néma dél borul ránk izzó-kéken Meztelenítő mindentfelejtéssel. Aranytűz újjal túrja a fövényt fel Köröttem a nap. És felettem elhúznak az órák Mint idegen, szép, nagy madarak És sorsom, harcom szárnyaikon hordják Magosan szállva, távolodó dallal. A dal lebűvöl s tehetetlen nézem Hogy idegenül, büszkén elvonul Az én életem. S mozdulatlanul Heverek a forró fövényparton. |
William Shakespeare
XCI szonett
Ennek gőgje a rang, annak az ész, Sokaknak erős teste, vagy birtoka, Vagy cifra köntös, korcs divatmű, és Másoknak agár, sólyom, paripa; S minden szeszély azt a kéjt hozza, melyben A lélek legjobban gyönyörködik… De nem ilyet mér az én mérlegem, nem: Mindent egyetlen fő-jóvá javít… Szerelmed jobb nekem, mint ősi vér, Ruhánál gazdagabb, kincsnél nagyobb, Sólymoknál és lovaknál többet ér: Veled mindenkinél büszkébb vagyok: Csak egyben koldus: mindent elvehetsz, S ezzel a legkoldusabbá tehetsz. B.B. |
ÉNEKEK ÉNEKE
Heine
Az asszony teste költemény, mit különös ihletésben írt be a természet csodás emlékkönyvébe az isten.
Igen! az ihlet szállta meg s ringatta teremtő lázba, s a merev, lázadó anyagot művészileg leigázta.
Valóban énekek-éneke az édes asszonyi forma, és mintha minden karcsu tag új csodás-szavu versszaka volna.
Ó, milyen isteni eszme ez, a fehér nyak - hattyu-ringás! hol a fürtös főgondolat, a büszke fejecske, hintáz.
Két bimbó epigrammai élt varázsol a mell csucsára, s mily édes köztük a szigorú sormetszet harmóniája!
De leginkább plasztikus hatást a csípők stilusa ér el, s a közbevetett helyecske se rossz a fügefalevéllel.
S nemcsak elvont poéma ez: husa-vére van a dalnak, keze-lába van; csókol, nevet, s csengőn rimelnek az ajkak.
Valódi költészet lehet itt! Báj minden fordulatban! S a dalnak s nőnek homlokán a tökélynek bélyege rajt van.
Dicsérlek téged, ó uram, s előtted a porba hajlok: mi mind csak kontárok vagyunk melletted, mennyei dalnok!
Dalodnak szépségeibe hadd merülök áhítattal: tanulmányozni nem szünök azt sem éjszaka, se nappal.
Igen! éjjel-nappal azt tanulom, az időt is szánva mástól, s lábszáram egyre vékonyodik a sok-sok tanulástól. | B.B. |
Holdfény alatt járom az erdõt. Vacog a fogam s fütyörészek. Hátam mögött jön tíz-öles Jó Csönd-herceg És jaj nekem, ha visszanézek.
Óh, jaj nekem, ha elnémulnék, Vagy fölbámulnék, föl a Holdra: Egy jajgatás, egy roppanás. Jó Csönd-herceg Nagyot lépne és eltiporna.
B.B. |
Heinrich Heine
Lazarushoz
Már látom, hogy a homokóra Fösvény fövenye lepereg, Én asszonyom, ki angyalom vagy, Jön a halál és én megyek.
Kegyetlenül kitép kezemből, Itt nem segít ellenkezés, A lelket tépi ki a testből S a szegény lélek belevész.
Kikergeti a régi házbul, Hol oly örömmel lenne még, Hová megyek? - remegve kábul És nem találja a helyét.
Ezen már én úgysem segítek, Akárhogy jajveszéklek is, A férfi és nő, lélek és test El kell, hogy váljon végre is...
B.B. |
EVERYBODY HURTS
When your day is long and the night, the night is yours alone When you're sure you've had enough of this life, well hang on Don't let yourself go, cause everybody cries and everybody hurts sometimes
Sometimes everything is wrong, now it's time to sing along When your day is night alone (hold on, hold on) If you feel like letting go (hold on) If you think you've had too much of this life, well hang on
Cause everybody hurts, take comfort in your friends Everybody hurts, don't throw your hands, oh now, don't throw your hands If you feel like you're alone, no, no, no, you're not alone
If you're on your own in this life, the days and nights are long When you think you've had too much, with this life, to hang on
Well everybody hurts, sometimes Everybody cries, and everybody hurts, sometimes But everybody hurts sometimes so hold on, hold on, hold on, Hold on, hold on, hold on, hold on, hold on, Everybody hurts You are not alone
R.E.M
Nikit |
Sometimes i want to shout to the whole world how lucky i am to have you as my friend but sometimes i want to hush...afraid that somebody might take you away from me.
|
Azt hiszed..
Azt hiszed okos vagy ,tiéd a világ
Táncolsz és örökké tart a bál..
Tavaszod elmulott,még virit a nyár
De szalad az idő s nem segit a tánc
Boldogságot igy ne keress,nem találsz
Lekopik a sallang,marad csak a váz
Valaki rád gondol s kicsit szán
Életed már igy sem ér egy hajitófát
B.B. |
Festék
Az élet arcodon nem látszik már. Már az élet sem, már a lét sem fáj. Szembe nézel a tükörképpel, A boldogság, mi gyorsan tűnt el.
Hideg vízzel mosod arcod, Fáj, hogy elvesztetted harcod. Harcod volt, mit önmagadért vívtál, s elvesztetted, segítségűl festéket hívtál.
Festékeddel művészien eltűntetted magad, És élvezed, hogy nem te vagy az ember, aki marad. A valóság vágyik rá, és felszínre tör, Nem érdekli mi az, mit benned megöl.
A maszk, mit magadnak festettél, Nem törődik a sebbel, mit másokon ejtettél. Rádszárad teljesen, s elfelejted, e valótlan képet te festetted.
Nikit |
Ady Endre
Nekem egyforma, az én fülemnek, Ha kéj liheg vagy kín hörög, Vér csurran vagy arany csörög.
Én tudom, állom, hogy ez: a Minden S hogy minden egyéb hasztalan: Vér és arany, vér és arany.
Meghal minden és elmúlik minden, A dics, a dal, a rang, a bér. De él az arany és a vér.
Nemzetek halnak s újra kikelnek S szent a bátor, ki, mint magam, Vallja mindig: vér és arany.
B.B. |
Mirage
Barátság
Mi a barátság Kérdezem én Kinek barátja Boldogan él.
A barátság egy szó mely többet és az életnél. A barátság egy érzés, mely örökké él. A barátságot nem lehet leírni se elképzelni. Egy érzés mely leírhatatlan s mefoghatatlan is.
Ha barátod van Rászámíthatsz Segít neked, S te s segíthetsz.
A barátság egy fogalom melyet Megfogalmazni nem lehet. Mely örökké él, És végig kísér.
B.B. |
B.B.
Ady Endre
Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tûnõ szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy.
Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva ha vágynak, a nõket, A sugaras, a bánatos Õsz-idõket.
Szeretem a szomorú órák Kisértetes, intõ hivását, A nagy Halál, a szent Halál Játszi mását.
Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredõket, S dér-esõs, hideg hajnalon A mezõket.
Szeretem a fáradt lemondást, Könnyetlen sírást és a békét, Bölcsek, poéták, betegek Menedékét.
Szeretem azt, aki csalódott, Aki rokkant, aki megállott, Aki nem hisz, aki borús: A világot.
Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tûnõ szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. |
TISZTELT ISMERETLEN VERS ÍRÓ KÖSZÖNÖM AZ ALÁBBI VERSET
IDRACSÁD |
[Friss hozzászólások] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|